A felfekvési sebek kezelése: mit, mivel, hogyan?

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

A krónikus, nem gyógyuló sebekről

Idős betegeknél a nem megfelelő gondozás, a társuló betegségek (diabetes, tumor, szív-, máj-, vese-, neurológiai eltérések stb.) és állapotok (elhízás, dohányzás, hiányos táplálkozás, bénulások, mozgásszegény életmód) elősegítik a krónikus sebek kialakulását és lassú gyógyulását. Valójában ez az egyik legnagyobb, ápolást igénylő probléma napjainkban.

A decubitust a nyomás, nyíróerők, dörzsölés és nedvesség hozza létre leginkább. A nyomás következtében a bőrben keringészavar alakul ki, a nyíróerők a hajszálerek elszakításával hozzájárulnak ehhez az állapothoz, a dörzsöléssel leválik a bőr felső rétege, mely védőbarriert képezne, de amit a nedves környezet sajnos eleve fellazított. A decubitus a csontos felületeket, legtöbbször a keresztcsontot, a csípő egyes csontos részeit és a sarkat fedő bőrön alakul ki az adott fekvő helyzetnek megfelelően. De a tompor, külső boka, belső boka, térd belső oldala, könyök, nyakszirt is érintett lehet.

A felfekvés életveszélyes állapotok forrása lehet (szepszis, csonthártyagyulladás, ízületi deformitás). Mélysége alapján négy stádiumát különítjük el, amiről az első részben már írtam. A legfontosabb a folyamat megelőzése, aminek fontos része pl. a beteg mozgatása, speciális ágybetétek alkalmazása. Kezelésében a megfelelő táplálás (cink, A-, C-, K-vitaminok), a gondos sebkezelés, és az ép bőr védelme alapvető.

Kezelés

Mivel a felfekvéses seb az ún. nehezen gyógyuló sebek csoportjába tartozik, így ellátása igen hosszú időt, hónapokat vesz igénybe, ami gyakran túlnő a kórházi ellátás keretein. Az otthonába vagy szociális intézménybe hazakerülő betegek esetében a háziorvosi ellátás vagy az otthonápolási szolgálat folytatja a szakellátást (erről egy másik kurzusban olvashat részletesen). A jelenlegi vényírási szabályok lehetővé teszik a háziorvos számára a modern, nedves sebkezelő ún. okos kötszerek felírását szakrendelés felkeresésére nem képes, vagy arra kizárólag betegszállítással képes betegek esetében.

Jellemzően azonban érdemes érsebész vagy decubitus-ellátásában jártas bőrgyógyász szakorvosok javaslatát, és az adott sebtípus kezelésére leginkább alkalmas terápiás terv elkészítését kérni.

Kezelés során az a célunk, hogy javítsuk a bőr és az alatta lévő szövetek keringését, előzzük meg a további állapotromlást. Ebben az esetben pH-azonos bőrápoló termékeket alkalmazzunk, és védjük a bőrt a nedvességtől, felázástól inkontinencia esetén.

Alkalmazzunk víztaszító krémeket ezekre a területekre. Tilos azonban alkoholtartalmú oldatokat használni, illetve kerüljük a bőr erős dörzsölését is.

A bőr védelmére megelőző kötszereket is használhatunk, melyek alkalmasak a mikroklíma megfelelő beállítására, könnyen felhelyezhetők és eltávolíthatók, és biztosítják, hogy alattuk a bőr rendszeresen ellenőrizhető legyen.

I-II. stádium esetén figyelni kell arra, hogy tapasztalunk-e fertőzésre utaló tüneteket (bűzös, bő váladékozás, sebkörüli gyulladás, fájdalom, esetleg láz). Ha a tünetek fennállnak, antiszeptikus pl. ezüst tartalmú (AG) kötszer alkalmazása az ajánlott. Amennyiben nincsenek fertőzésre utaló jelek, és a seb legfeljebb mérsékelten váladékozik, megfontolandó a géllel impregnált habkötszerek használata.

III. és IV. stádiumban már kifejezetten fertőzésre utaló tüneteknél jól meg kell nézni a sebet aszerint, hogy mély, üreges, vérzékeny sebről van-e szó. Amennyiben a seb mély, váladékozása bővebb, a sebszélek alávájtak, szívó-öblítő hatású kötszerek alkalmazása a megfelelő. Vérzékeny seb esetén viszont olyan kötszert kell alkalmaznunk, amely az egész sebüreget kitölti, mindenhol érintkezik a sebalappal, ugyanakkor vérzés esetén tamponálja is azt, és vérzéscsillapító hatással bír. Ilyen kötszerek például az alginátok.

Amennyiben a III. és IV. stádiumú nyomási fekély nem mutat fertőzésre utaló tüneteket és kevés a váladékozás, ugyanakkor nekrózis (szövetelhalás) van jelen, akkor a sebgyógyulás zavartalan lefolyása érdekében feltétlenül szükséges a nekrózis és a lepedék eltávolítása, a sebalap feltisztítása. Erre a célra a szívó-öblítő kötszerek alkalmazása ajánlott.

Fertőzés nélküli, mély, üreges seb esetén a váladék eltávolítására a jó nedvszívó hatású alginát kötszerek alkalmazhatóak, melyek kitöltik a teljes sebüreget. Amennyiben a seb kevésbé mély, de váladékozás tapasztalható, jó hatékonysággal használhatók a szuperabszorbens tartalmú – vagyis extra „felszívó” hatású – kötszerek, melyek megkötik a sebváladékot és magukban tartják azt.

Fontos a seb rendszeres szakápolói, orvosi ellenőrzése, hogy mindig az aktuális állapotnak megfelelő sebellátás, kötszer felírása történjen.

Íme 7 hiba, amit gyakran elkövetünk a sebkezelés során

1. Nem mossuk ki alaposan a sebet - Első lépéként mindig mossuk ki alaposan a sebet! Ehhez használjunk tiszta, bőséges, langyos csapvizet, amivel öblítsük át a sebet és annak környékét. Ha a sérülésbe leszakadt bőrdarabok vagy idegen anyagok (pl. szálka, üvegszilánk, sóder) kerülnek, óvatosan vegyük ki ezeket egy csipesz segítségével.
2. Elmarad a fertőtlenítés - Átöblítés után fontos a fertőtlenítés is, amit ne csak közvetlenül a seb keletkezése után használjuk, hanem rendszeresen, egészen a gyógyulásig. Ehhez válasszunk olyan sebkezelő oldatot, amely alkalmas arra, hogy a sebet, a sebkörnyéki bőrfelületet is egyaránt fertőtlenítse. A régimódiakat felejtsük el.
3. Nem megfelelő időközönként cserélünk kötést - A betegek általában félnek a kötéscserétől, illetve a sebbe esetlegesen beragadt, száraz kötszer levételétől, emiatt halogatják a kötések cseréjét. A hosszas áztatás miatt ekkor felázik a bőr és a váladékkal teli kötszerből a kórokozók a sebágyba és az a felázott sebkörnyékbe kerülnek. Ez a folyamat a seb nem kívánt megnagyobbodásához és fertőzésekhez vezethet, ami lassítja a gyógyulást és további szövődményeket is okozhat.
4. Felvágjuk a sebfedő párnákat - A nedvszívó vagy váladékfelszívó párnákat sok esetben felvágják a betegek. Ez azonban helytelen megoldás, mert így a váladékmegkötő anyagok nem tudnak érvényesülni, hiszen kiesnek a sebpárnából és komoly kárt okozhatnak a sebalapon. A sebek kezelésénél mindig a sebfelületnél 2-3 cm-rel szélesebb sebfedőt kell feltenni úgy, hogy az az ép sebszélen végződjön.
5. Helytelen kötszerrögzítés - Oda kell figyelni arra, hogy minden kötszert rögzíteni szükséges: a rögzítés a teljes kötszer felszínen legyen, mert ezzel lehet elérni, hogy a kötszer és sebalap közé ne kerüljön be más anyag, kórokozó. Kerülendő a keresztben, csíkokkal történő ragasztás, mert a kórokozók könnyen bejuthatnak a kötszer alá, illetve a ragasztócsíkok között ki tud folyni a sebváladék.
6. Krémek használata mellett rossz kötszert alkalmazunk - A korszerű kötszerek közül sok típusra jellemző, hogy csak akkor fejti ki hatását, ha nem kerül alá semmilyen külső hatóanyag, pl. krémek vagy paszták. Amennyiben az orvos rendeli el a krém vagy paszta használatát, akkor nem mindegy, hogy milyen módon fedjük le a sebet! Ilyenkor sebpárnával vagy préselt technológiával készült sebfedő lapot helyezzünk a krém vagy paszta fölé és fixáljuk is azt (pl. öntapadó kötésrögzítővel).
7. Elmarad a folyamatos kontroll - Gyakori hiba, hogy nem cserélünk rendszeresen a kötszert, ahogy az is, hogy ilyenkor elmarad az újbóli fertőtlenítés. Kisebb sérüléseknél általánosságban elmondható, hogy naponta érdemes cserélni a kötszert ahhoz, hogy elkerülhessük a kórokozók szaporodását és a seb esetleges felázását. A modern kötszereknél ez az idő jelentősen nőhet akár 3-5 napra is.

Alternatív megoldások

Ismert még a kezelések között a CO2-lézeres, vagy épp a nyomási fekélyek NPWT-vel, vagyis negatív nyomás terápiával való kezelése. Az NPWT jellemzően a III. vagy IV. stádiumban, esetleg a renyhe gyógyhajlamú II. stádiumú fekélyek kezelésében alkalmazható.

Fontos szemléletváltás a krónikus sebek kezelésében és különösen a felfekvés kezelése kapcsán az, hogy hogyan teremtsünk olyan nedves ideális sebklímát és állandó hőmérsékletet közvetlenül a sebalapon, amely a legideálisabb a sejtek, szövetek regenerálódására, növekedésére, új erezet képződésére. Ezt mull-lapokkal, vazelinnel vagy ung. vulnerával (zsíros kevert kenőcs), sebhintőporokkal nem lehet elérni, alkalmazásuk szinte tilos!

Mi a felfekvés?

A felfekvés, más néven nyomási fekély, egy olyan állapot, amelyben a bőr és a bőr alatti szövetek helyi sérülése következik be, általában tartós nyomás, nyíróerő, súrlódás vagy ezek kombinációja miatt. Ez az állapot leggyakrabban tartósan ágyban fekvő betegeknél fordul elő, akik hosszú ideig egy helyzetben maradnak, ami a bőr és a bőr alatti szövetek elhalását okozhatja. A felfekvés különösen veszélyes, mert a bőr és a bőr alatti szövetek károsodása súlyos fertőzésekhez és egyéb komplikációkhoz vezethet, amelyek jelentősen rontják a beteg életminőségét. A felfekvések nyomásnak kitett területeken alakulnak ki, mivel a tartós nyomás korlátozza a véráramlást és szövetkárosodást okoz.

A felfekvés kialakulásának okai

A felfekvés kialakulásának okai között szerepel a tartós nyomás, a nyíróerő, a súrlódás és a bőr alatti szövetek elégtelen vérellátása. A tartós nyomás miatt a bőr és a bőr alatti szövetek nem kapnak elegendő vért, ami szövetelhaláshoz vezet. A nyíróerő és a súrlódás tovább rontja a helyzetet, mivel ezek a mechanikai hatások tovább károsítják a bőrt és a bőr alatti szöveteket. Az ágyhoz kötött betegek esetében különösen fontos a rendszeres mozgatás és a nyomás csökkentése, hogy elkerüljük a felfekvés kialakulását. Emellett, ha a beteg ágyhoz kötött, elengedhetetlen az inkontinencia problémák kezelése és a bőr megfelelő ápolása, hogy megelőzzük a bőr romlását és a fertőzéseket.

Felfekvés stádiumai

A felfekvésnek négy jól elkülöníthető fázisa ismeretes. Az első stádiumban a bőr piros és enyhén gyulladt, jelezve a nyomás okozta kezdeti károsodást. A második stádiumban részleges hámhiány alakul ki a bőr felületén vagy alatta, ami már nyílt sebet eredményezhet. A harmadik stádiumban teljes vastagságú hámhiány jelentkezik, és mélyebb seb keletkezik, amely a bőr alatti szöveteket is érinti. A negyedik stádiumban pedig teljes bőrhiány van, mélyre terjedő roncsolódással és szövetelhalással, ami súlyos fertőzésekhez és egyéb komplikációkhoz vezethet.

Felfekvés kezelése és megelőzése

A felfekvés kezelése és megelőzése kulcsfontosságú a beteg életminőségének javításához. A kezelés attól is függ, hogy mely testrészen alakult ki a felfekvés. Például a sarok felfekvés kezelése történhet speciális sarokpárnák használatával, amelyek csökkentik a nyomást és elősegítik a gyógyulást. A megelőzéshez nem csak a folyamatos tornáztatás és pozícióváltoztatás járul hozzá, hanem felfekvés elleni kenőcsök és gélek használata is, amelyek védik a bőrt és javítják a bőr alatti szövetek vérellátását. A felfekvés megelőzése érdekében fontos a rendszeres pozícióváltás, a jó higiénia fenntartása, valamint speciális krémek és gélek alkalmazása.

Felfekvés elleni intézkedések

A felfekvés elleni intézkedések között szerepel a bőr alatti szövetek vérellátásának javítása, a nyomás csökkentése, valamint a súrlódás és a nyíróerő minimalizálása. A felfekvés elleni matrac használata is hatékony lehet a felfekvés megelőzésében, mivel ezek a matracok egyenletesen osztják el a test súlyát és csökkentik a nyomáspontokat. Az ágyban fekvő betegek esetében különösen fontos a rendszeres mozgatás és a bőr alatti szövetek vérellátásának javítása, hogy elkerüljük a felfekvés kialakulását. Ezen intézkedések betartása jelentősen hozzájárulhat a felfekvés megelőzéséhez és kezeléséhez, javítva a betegek életminőségét.

A felfekvés kezelése otthon és szakemberrel

A felfekvés kezelése otthon és szakemberrel is megoldható, de fontos, hogy a kezelés megfelelő legyen. A felfekvés kezelésének célja a sérülés kiterjedésének megakadályozása, a sebgyógyulás felgyorsítása és a súlyos szövődmények megelőzése.

Otthoni kezelés esetén elengedhetetlen, hogy a beteg rendszeresen változtassa testhelyzetét, hogy elkerülje a tartós nyomást. Ez különösen fontos az ágyhoz kötött betegek esetében, akiknél a felfekvés kialakulásának kockázata magas. A bőr ápolása és tisztántartása szintén alapvető, hiszen a tiszta és hidratált bőr kevésbé hajlamos a sérülésekre. A sebeket antibakteriális szerekkel és sebgyógyító készítményekkel kell kezelni, hogy megelőzzük a fertőzéseket és elősegítsük a gyógyulást.

Szakemberrel való kezelés esetén a felfekvés kezelése általában egy szakorvos vagy egy ápoló felügyelete alatt történik. A szakember feladata, hogy a felfekvés súlyosságát értékelje, és a megfelelő kezelést válassza ki. Ez magában foglalja a seb tisztítását, a bőr ápolását és a sebgyógyulás felgyorsítását. A szakemberek gyakran alkalmaznak speciális kötszereket és eszközöket, mint például a felfekvés elleni matracokat, amelyek csökkentik a nyomást és elősegítik a gyógyulást. A rendszeres orvosi ellenőrzés és a szakápolói felügyelet biztosítja, hogy a kezelés mindig az aktuális állapotnak megfelelő legyen, és időben felismerjék a lehetséges szövődményeket.

A felfekvés kezelése tehát komplex folyamat, amely otthoni és szakemberi beavatkozást egyaránt igényelhet. A megfelelő kezelés és megelőzés érdekében fontos a beteg állapotának folyamatos figyelemmel kísérése és a szükséges intézkedések időben történő megtétele.